Erdőterápia
Az erdőfürdő, vagy japánul shinrin-yoku egy tudatos, érzékszerveket is bevonó természeti elmerülésélmény. 1982-ben Japánban egy nemzeti egészségvédelmi program keretében hozták létre. Célja a stresszcsökkentés és a rohanó városi életmód következtében kialakuló testi és mentális problémák enyhítése volt. Az erdőfürdő egészséget támogató gyakorlata már az Egyesült Államokon keresztül került Európába. Az első európai képviselője Shirley Gleeson, az írországi Nádúr Centre for Integrative Forest Therapy alapítója volt, aki közvetlenül a módszer megalkotójáról, Amos Cliffordtól tanult, és egy darabig az ANFT erdőfürdő-vezető szakembereket képző trénereként is működött. Az erdőfürdőzésnek ez a gyakorlata a természet-kapcsolatra épül. Megjelennek benne mindfulness elemek is, amelyek arra hívnak bennünket, hogy megnyissuk érzékeinket az erdő atmoszférájának. Lassan sétálunk az erdőben, belélegezzük az erdei levegőt, és egyben egy mélyebb. érzelmi kapcsolatot is felépítünk és ápolunk a tájjal, ahol járunk.
Kertünk végében kezdődik az erdő és egész Ilonka pusztát körbeölelik a fák.
Tudatosan költöztünk erre a természetközeli, csendes helyre, ahol madárcsicsergés, szarvasbőgés, tiszta égbolt és levegő vár mindenkire, aki erre látogat.
Az erdő minden évszakban más arcát mutatja.
Minden nap készül valami meglepetéssel és én úgy csodálom ezért. Nem lehet megunni a látványt, ezért is szerettünk bele ebbe a helybe.
A téli behavazott erdő látványa, a csípős hideg, a csend már magában gyógyító hatású. És ha ez még egy tudatos figyelemmel is társul, amelyben tisztán jelen vagyunk a pillanatban, akkor ez a hatás megsokszorozódik.
Tapasztalatból beszélek.