Rólam

Csak azért vagyok itt, hogy őszintén segítsek. Azért vagyok itt, hogy Őt képviseljem, Aki küldött engem. Nem kell a miatt aggódnom, hogy mit mondjak, vagy mit tegyek, mert Ő fog irányítani, Aki küldött engem. Örömmel megyek oda, ahová Ő küld, mert tudom, hogy Ő is velem tart. Meggyógyulok, miközben hagyom, hogy Ő a gyógyításra tanítson.

(A Csodák tanítása)

Egy szigetközi faluban születtem 50 évvel ezelőtt. Gyönyörű helyen, a Mosoni-Duna mellett telt életem első szakasza, és így utólag visszagondolva nagyon szép emlékek jutnak eszembe erről az időről. Akkoriban sokkal szabadabban lehetett mozogni gyerekként. Nem telepedett rá ennyire a félelem az életünkre. Szerencsére. 

Fürödni jártunk a vízhez, sokat lógtunk a barátokkal a határban, vagy csak játszottunk kint az utcán. Csak nagy ritkán kellett lejönni az úttestről, ha megjelent egy-egy autó. 

Ekkor már, ha megkérdezték: Mi leszek, ha nagy leszek?- azt válaszoltam, hogy vagy virágkötő, vagy tanár, vagy lakberendező. És az évek múlásával végül mindhárom lettem. A virágüzletemet 2004-ben nyitottam Mosonmagyaróváron. Ezzel párhuzamosan végeztem a Kertészeti Egyetemet levelező tagozaton. Nagyon szerettem mindig is a virágokat, növényeket. Imádom a szépségüket, nagyon megnyugtató számomra a kertben eltöltött idő és a virágokkal való kreatív alkotás folyamata is.

A virágüzlet által rengeteg embert ismertem meg és nagyon szép szakasza volt ez is az életemnek. 

Idővel azonban elkezdődött bennem egyfajta lelki odafigyelés önmagamra. Rájöttem, hogy nem teljesen vagyok boldog. Megkérdeztem magamtól, hogy mi az élet értelme. Aztán elkezdtem erre a válaszokat is megkeresni. A keresésem több irányba is elvitt. 

Mikor bezártam a boltot, mert rájöttem, hogy nem a folyamatos munka az igazi célunk az életben, egy waldorf iskolában kezdtem el dolgozni, kertművelés tanárként, elvégezve a Waldorf Pedagógiai Intézet kertésztanár képzését. Majd közösségi-, és iskolakertet alakítottam ki korábbi lakóhelyemen, ahol én voltam a falu kulturális referense is. 

Néhány éve az igaz szerelem is rám talált. Gáborral szinte első pillanattól éreztük, hogy különleges kapcsolat a miénk. Bár szerettünk volna gyermeket, az hogy végül nem lett, nem befolyásolja egymás iránt érzett szeretetünket.

A költözés már a belső változásom következménye volt. Vágytam a csendre, a természet közelségére, az egyedüllétre.

 A spirituális tanulmányaim során sok jó gondolatot, bölcs tanácsot és választ kaptam az általam olvasott könyvekben, elvégzett tanfolyamokon, spirituális rendezvényeken. Egyre közelebb kerültem Önmagamhoz, míg végül rájöttem, hogy a válaszok nem kint vannak, hanem bennem. 

Erre a Csodák tanítása leckéi elvégzése által jöttem rá. A könyv törzsszövegének olvasása és a leckék egyidejű tanulása által végre abba tudtam hagyni a keresést. Rájöttem, hogy amit kerestem az végig itt volt.

Isten itt van és a test, amivel eddig azonosítottam magam, nem én vagyok. A test csak egy eszköz, amely által Isten tapasztal. 

Az általam bejárt út, a felismeréseim és végül az ezáltal szerzett tudás azok, amik által az lettem, aki vagyok.

"Szellem vagyok, Isten szent Fia, minden korláttól mentes, szabad és gyógyult és egész,

szabadságomban áll megbocsátani, és szabadságomban áll megmenteni a világot."

(A csodák tanítása)

A tudat, hogy nem vagyunk a világ által kész programként belénk ültetett gondolatok rabjai, hogy egy teljesen új, más, szeretettel telibb életet is megteremthetünk magunknak, nagyon felszabadítóan hatott rám. 

Most vágyak nélkül, nyitottan élek. Nyitott vagyok mindenre. Hagyom, hogy az élet minden nap magától bontsa ki magát. Hagyom, hogy jöjjön, ami jönni akar. Nem akarom már szabályozni a történéseket és magamat, de lelkesen és szinte gyermeki kíváncsisággal várom, hogy épp mi akar megtörténni nap, mint nap az életemben.

Először nehéz volt és főképp nagyon fura ez a fajta létezés, hiszen az egónk, a megfelelési kényszerünk és a világ rosszallóan nézi ezt a fajta életvitelt. 

A Taoizmus ezt a Wu Wei, vagyis az erőfeszítés nélküli cselekvés útjának vagy a nem cselekvés művészetének nevezi. Weöres Sándor a "létezés örömének" nevezi a Teljesség felé című kötetében.

És tudom, hogy a világi gondolkodásmód ezt soha nem fogja megérteni, de számomra ez a létezés egyenlő az ítéletmentességgel, a békével, a szeretettel és az ebből fakadó Egységtudattal.

Nagy utat tettem meg idáig, de az igazi életem csak most kezdődik, hiszen valódi élet csak a félelmektől való teljes megszabadulás által élhető. A félelemmentes élet pedig a teljes megbocsátás által érhető el. Nincs más út.

Ha úgy érzed, hogy az általam leírt út rezonál a tiéddel és szeretnél erről beszélgetni, esetleg elakadtál valahol és segítségre van szükséged, akkor keress bátran az elérhetőségeimen. Személyesen, messengeren, viberen vagy telefonon is tudunk beszélni.

Tavasztól már szervezett keretek között, itt nálam, Eszter kertjében is lehetőség lesz az örömteli együttlétre, a kreatív alkotásra, a terápiás kertészkedésre, az erdőben való csendes elvonulásra. 

Ezekről időben hírt adok itt és közösségi felületeimen is.

Sok szeretettel várlak!

Öleléssel, Eszter